A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérek. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 10., szerda

Legszebb emlék

   Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:

 

Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.

(Marcus Tullius Cicero)

2019. tavaszán költöztek hozzánk. Tökös Pite és Puding (utóbbi később Nuti lett..), édes testvérkék. A szó minden értelmében azok voltak. 1 évesek voltak, éhesek élelemre és szeretetre.. Pite fantasztikus módon segítette kishúgát a beilleszkedésben,  a mindennapi életben. Példaértékű volt, ahogy vigyázott rá. Amikor Nutinak megszületett az első alomja, Bátyja óvó szemeivel ellenőrizte a Bogyósok mindennapjait. Ahogy cseperedtek a kicsik, családfőként nevelte, tanította őket. Zen nagybácsi..

Szeretettel emlékezünk Rájuk. 

Pite már visszatért, Nutika májusban ment el (Hogy miért, azt később elmondom, ha készek lesztek rá..), Őt visszavárjuk.

 


 

 

2022. július 28., csütörtök

Szeretni, szeretve lenni...

 

Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:
 
"Az életet barátságok erősítik. Szeretni és szeretve lenni létezésünk legnagyobb boldogsága."
(Sydney Smith)
 
 
FrissPite és Birs művész úr hihetetlenül szeretik egymást, noha kívül-belül példái a lehetséges különbözőségnek. Két, ölünkbe pottyant ajándék..
 Egyik Találmány, másik Lelemény...  Innen...és onnan...
Mégis Barátok, Testvérek mindörökre..  💖
 
 

 

A legfontosabb dolog!

 

Napi Tita… azaz Poci és társai Kft- tanítása:

“A szeretet nem olyasmi,
amit meg lehet tanítani,
de ez a legfontosabb dolog,
amit meg kell tanulni.”
II. János Pál pápa

A képen Áfonya és Szamóca, a világ legjobb tesói… Ikrek, barátok, társak. Születésük pillanatától szerethettük Őket, s Ők ezt hihetetlen módon viszonozták az első perctől. Anyukájuk ivartalanítás előtti utolsó alkotásai. A mi örök Babáink. <3

 


 

Tesók

  Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:   Nem is iga­zán a szív­ve­ré­sünk tart min­ket élet­ben, ha­nem az ér­zés, hogy van mi­ér...