Tesók

  Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:

 

Nem is iga­zán a szív­ve­ré­sünk tart min­ket élet­ben, ha­nem az ér­zés, hogy van mi­ért és ki­ért do­bog­nia.

Robert Lawson

 

Piszke és Ribizli már két évesek múltak.  Mindketten békések, kedvesek, "házinyuszik". Nagyon szeretik egymást, még sosem volt köztük nézeteltérés. Piszke nagy vadász (egér, cickány, patkány, veréb, cinke, galamb, fácán(!), minden zsákmány), Ribó tisztaságmániás (még véletlenül sem nyúlna holmi gusztustalan szőrös-tollas eledelhez). Piszke Shaolin szerzetes, Ribi Zen mester... 

Egyetértésben, együttműködve gardírozzák, szeretgetik kisöccsüket, Áfonyát, aki sajnos ma 4 hete elvesztette ikertesóját, Szamócát. Olyan, mintha megbeszélték, beosztották volna, mikor ki van ügyeletben Fonya mellett. 

Imádnivaló páros! Legközelebb kaptok szembe-képet.

 

 

Legszebb emlék

   Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:

 

Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.

(Marcus Tullius Cicero)

2019. tavaszán költöztek hozzánk. Tökös Pite és Puding (utóbbi később Nuti lett..), édes testvérkék. A szó minden értelmében azok voltak. 1 évesek voltak, éhesek élelemre és szeretetre.. Pite fantasztikus módon segítette kishúgát a beilleszkedésben,  a mindennapi életben. Példaértékű volt, ahogy vigyázott rá. Amikor Nutinak megszületett az első alomja, Bátyja óvó szemeivel ellenőrizte a Bogyósok mindennapjait. Ahogy cseperedtek a kicsik, családfőként nevelte, tanította őket. Zen nagybácsi..

Szeretettel emlékezünk Rájuk. 

Pite már visszatért, Nutika májusban ment el (Hogy miért, azt később elmondom, ha készek lesztek rá..), Őt visszavárjuk.

 

 

 

Csoda

  Mai Tita.. azaz Poci és társai Kft. tanítása:

"A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!"

Pam Brown

 Ma van a Nemzetközi Macskanap! Nálunk minden nap az van... Mert Ők csodásak... 

Birs is egy Igazi Csoda. 2020. szeptember 28-án, egy hideg, esős napon találtuk. A tanúk szerint reggel óta a kocsiúton rohangált a kocsik és buszok között, folyamatosan sírva. Mi kb. délben jártunk arra. A férjem azt mondta: Ha meg tudom fogni, hazavisszük. Elfér a többivel." Odament hozzá az ázott, hangos kis szőrcsimbók. Akkor láttuk, hogy nem lát, a szeme totál elhanyagolt, gyulladt. Szinte teljesen vak volt. Az ölemben rögtön abbahagyta a sírást, dorombolt. Természetesen bevittük a házba. Elszeparáltuk a konyhában, egyből bekapcsoltuk a fűtést és rögvest megkezdtük a szeme kezelését.  Icipici, maroknyi cica volt,nagy egoval és óriási hanggal.  Rettentően szeretett kézben lenni, így aztán sokat dajkáltuk. Amikor nélkülünk kellett aludnia, egy kabát leszedett kapucnijában, illetve az "apja" használt alvós pólójában tette. Napi 9 kezelés után, pár hét alatt jött helyre a szeme. Egy tündéri, ragaszkodó rongybaba lett belőle. Szeret bújni, szereti, ha nyomkodjuk.

 Egy Csoda. Csoda, hogy életben maradt, csoda, hogy csodás a szeme, csoda, hogy egy szeretetbomba lett belőle. Csak az nem csoda, hogy imádjuk...